Az immunhiány és ami mögötte van...

Nap mint nap hallhatjuk betegeinktől, kis betegek szüleitől, az iskolából, az óvónénitől vagy csak baráti táraságunkban elhangzó elbeszélésekből: állandó téma az "immunhiány", a "legyengült immunrendszer", amire mindenek előtt "immunerősítőket" illik szedni. Számos szer elkel a patikákban, mert igen jó immunserkentő hírében áll és egyre gyakrabban javasolja környezetünk, hogy bizonyos panaszaink megoldásához az immunrendszerünket kell megerősíteni! Az immunhiányosság állapota napjainkban népszerű diagnózis. De tisztában vagyunk vele, mi is az a valós immunhiány, és az immunrendszerünk működését valójában mennyire vagyunk képesek befolyásolni?

Az immunrendszer a szervezet védekező mechanizmusainak összessége, melynek alkotóelemei az egész szervezetünket behálózó, genetikailag meghatározott szövetek, sejtek, valamint az általuk termelt számtalan féle serkentő vagy gátló hatású anyagok, melyek segítségével a rendszer utasításokat ad és hajt végre attól függően, milyen ingerre és hogyan szükséges reagálni. Az immunrendszer küldetése az, hogy felismerje a szervezet saját sejtjeit, szöveteit speciális "jelölésük" alapján, illetve ezáltal megkülönböztesse, felismerje a szervezet számára kívülről bekerült idegen elemeket, kórokozókat, és azokat megsemmisítse, jellegzetes mintázatukat megjegyezze és a következő találkozás alkalmával hatékonyan megfékezze támadásukat. E bonyolult rendszer egy része már születésünkkor rendelkezésre áll, másik részét néhány év alatt a születésünktől támadó kórokozókkal való találkozások folytán, majd kisebb hányadukat további életünk során érleljük ki. Tehát a genetikailag egészségesen született egyén is bizonyos tekintetben "immunhiányos" a születését követő néhány évig, a hiány mértéke egyéni és alkatilag meghatározott. Az érési folyamat általában felgyorsul, amint a gyermek közösségbe kerül, több kórokozóval találkozik, ekkor észlelhetik is a szülők, hogy "mindent összeszed", gyakran beteg, lázas. A gyermekközösségekben cirkuláló betegségek nagy része vírusfertőzés, ezek lehetnek légúti, emésztőrendszeri vagy bőr infekciók, melyekből az egészséges immunrendszerrel született gyermek általában spontán, vagy kis támogatással maradéktalanul gyógyul. A kötelező és választott védőoltások hatása is természetesen hozzájárul az immunrendszer éréséhez. Ezt a néhány évet felölelő időszakot nevezhetjük átmeneti vagy tranziens immunhiánynak, mely ellen gyógyszerekkel ún. immunerősítőkkel érdemben tenni nem tudunk, a gyermek helyes, vegyes táplálásán, az ideális időtartamig tartó anyatejes tápláláson kívül lényeges eredményt hozó "immunerősítőt", az érést serkentő csodaszert nem ismerünk, a fogalom mindennapos használata félrevezető. Léteznek természetesen vitamin és nyomelemkészítmények, ezek azonban a természetes folyamaton radikálisan nem változtatnak és nem helyettesítik a táplálásról leírtakat sem. Egy mondatban összefoglalva tehát mondhatjuk, hogy a közösségbe került gyermek várhatóan bizonyos mértékben betegeskedni fog akkor is, ha az otthon töltött fejlődési időszakban ez nem volt rá jellemző, anélkül, hogy "immunbeteg" lenne. Az immunrendszer érésével azonban betegségei ritkulnak, és további sorsát az immunrendszerének egyéni alkati paraméterei határozzák meg, melyek egészséges állapotban csak igen szűk keretek között ingadoznak. /Ismerünk néhány vírusfertőzést, betegséget melynek kapcsán a lábadozás időszakában valóban "legyengülten" védekezünk, egészséges körülmények között azonban immunrendszerünk sajátságai a mindennapokban meghatározóan nem váltakoznak/. 

Napjainkra a tudomány már több, mint 270 olyan gént azonosított, melyek veleszületett hibája következtében a szervezet immunológiai folyamatai sejtes, humorális vagy akár szöveti szinten megváltoznak és az érintett beteg veleszületett, tehát primer immundeficienciától szenved. A primer immunhiány betegségek közös jellemzője, hogy a beteg sokkal nagyobb valószínűséggel fogékony a mindennapi kórokozókra, ellenük nem tud maximálisan, vagy egyáltalán hatékony válasszal reagálni, valamint olyan kórokozók is betegséget váltanak ki szervezetükben, melyek az egészséges egyén szervezetében békésen megélnek. Természetesen az egyes kórokozókra mutatott fogékonyság valamint az általuk okozott betegség súlyossága széles skálán változhat; előfordulhat, hogy csak a kültakarót, bőrt, nyálkahártyákat érinti a védekezési hiba, melyből következhet pl. herpesek, gombák vagy gennykeltő baktériumok által okozott számos bőrfertőzés, de súlyos formákban tartani kell akár halálos kimenetelű, szinte uralhatatlan gennyes szervi infekcióktól, tályogoktól, véráramfertőzésektől is. 

Egészséges immunrendszerrel rendelkező egyén is szerezhet azonban olyan állapotot, melyben immunrendszerének működése alapjaiban megváltozik: a változás alatt érthetünk "legyengülést", melynek következtében az egyén addigi hiteles védekezőkészségét valamilyen fokban elveszíti. Ezeket az állapotokat nevezzük szerzett vagy szekunder immundeficienciának, melyek kialakulhatnak pl. szteroid vagy egyéb immunszuprimáns gyógyszer szedése következtében (autoimmun betegségek kezelése során), rosszindulatú betegségekben vagy azok terápiájának hatására, súlyos cukorbetegségben, hematológiai betegségekben, vagy a HIV vírus által okozott AIDS-ben, csontvelőátültetést követően a sejtszegény időszakban vagy időskorban. Ezekben az állapotokban az előtte egészséges betegre szinte egyik napról a másikra hasonlóak lesznek érvényesek, mint a primer immundeficienciáktól szenvedő betegek esetében.

Előfordulhat, hogy az immunrendszer működése nem "gyengül", hanem úgymond "felerősödik", egy bizonyos kiváltó faktor következtében egyszer csak nem ismeri fel saját szöveteit, sejtjeit és tévesen megtámadja őket, autoimmun betegséget okozva ugyanúgy ostromolni, elpusztítani igyekszik saját anyagait, ahogyan a kívülről bejutó kórokozókat is ártalmatlanítja. Természetesen ez a szervezet számára tűrhetetlen és ugyanolyan súlyos következményekkel járhat, mint az immunrendszer egyes elemeinek hiánya, ezesetben az immunreakciókat gyengítő gyógyszerek beállítása szükséges.

Amennyiben egyébként egészségesek vagyunk, de váratlanul elkapunk néhány náthás légúti betegséget vagy hasmenéssel járó fertőzést, annak oka leginkább a kórokozó típusában  keresendő; - feltehetőleg még nem rendelkezünk az ellene specifikusan védő anyagokkal, mert korábban még nem találkoztunk vele, vagy másféle típusával találkoztunk, amely ellen képződött ellenanyagok az ő esetében már nem védenek - nem elsősorban immunrendszerünk kórállapota feltételezendő, ahogy gyermekünkre sem ragasztandó az "immunbeteg" jelző az alapján, hogy közösségi köhögős-orrfolyós lázas betegségeken esik át.

Nem mindenki immunhiányos, aki valamilyen fertőzéstől megbetegszik!