Csíp a pisi!! - szövődménymentes húgyúti fertőzések nőkben
A húgyúti fertőzések a leggyakoribb antibiotikum kezelést indokló megbetegedések közé tartoznak, melyek gyakoriságuk, kiújulási hajlamuk, hosszútávú negatív következményeik miatt kiemelt figyelmet igényelnek. Előfordulásuk életkortól független, különösen gyakori azonban szexuálisan aktív fiatal nőkben valamint a menses elmaradását követően (a hüvely megváltozott körülményei miatt).
Többnyire ún. felszálló fertőzésekről beszélhetünk, tehát a baktériumok túlnyomórészt a gátról, végbélnyílásról származnak és a húgycsőbemenetet vagy a hüvelyt "árasztják el" és jutnak a húgycsövön át a hólyagba, súlyosabb esetben a vesemedencébe. Néhány baktérium sajátos képessége miatt különösen hajlamos húgyúti fertőzés okozására, olyannyira, hogy egyébként egészséges, alapbetegségtől mentes szervezetben is képes lehet ismételt hólyaghurutokat kiváltani. Amennyiben komplikáló tényezők nélkül alakul ki húgyúti gyulladás, nem szövődményes húgyúti fertőzésről beszélünk.
Az alsó húgyútakat érintő esetekben erőteljesen sürgető, fájdalmas, csípő vizeletürítés jellemző, a beteg úgy érzi, nem tudja visszatartani a vizeletét, azonban ürítéskor alig 1-2 csepp vizelet távozik. A tünetek gyakran hirtelen, szinte egyik percről a másikra "csapnak le", az első, alig kellemetlen vizeletürítést követően akár egy órán belül eljutunk a görcsös, tűrhetetlen hólyag- vagy vesefájdalomig. A vizelet bűzös, nem ritkán rózsaszínű, vérrel festenyzett, áttetsző falú edényben szabad szemmel látható lehet zavarossága, opálossága, utalva a fehérvérsejtek - gennysejtek - jelenlétére. Lázzal, hidegrázással, hát-, vese környéki fájdalommal járó esetben már nagy valószínűséggel a vesemedencékig jutott fertőzéssel állunk szemben, ilyenkor a húgyúti tünetekhez jelentős elesettség, általános rossz közérzet is társul.
A tünetek hevessége és tűrhetetlensége általában indokolja az azonnali antibiotikum adást, azonban a rezisztens kórokozók terjedése miatt, különösen visszatérő esetekben érdemes mikrobiológiai vizsgálatot kezdeményezni, továbbá kutatni a kórokozók megbúvásának helyét. A rendszeresen szexuális kontaktust követően kialakuló-kiújuló, esetleg visszatérő hüvelyi folyással, égő érzéssel is társuló tünetegyüttes esetében pedig kifejezetten indokolt a mikrobiológiai háttér tisztázása! Ez esetben a kezelés nem pusztán az akut tünetek megszűntetésére, de a kiújulás megelőzésére is kell irányuljon.
Dr. Sarkadi Adrien, infektológus