"Dehát mi az az INFEKTOLÓGIA???"

Így hangzik a kérdés, amivel az infektológusok nap mint nap találkoznak. Lássuk: az internet válasza a kérdésre az, hogy az infektológia "fertőző betegek ellátására szakosodott belgyógyászati ág". És mi is hasonlókat szotunk mondani. Azonban a "fertőző betegek" kifejezést hallva az ember általában rögtön elborzad, szeme előtt lepereg a Vírus c. film, vagy a lepráról és pestisről valaha látott képek, és egyben nyugtázza is, hogy milyen jó, hogy neki ehhez aztán semmi köze, vagy belegondol, hogy oda soha ne kelljen menni! Valóban ennyiből állna a fertőző beteg ellátás?

A tudományos megfontolás szerint " a fertőzés egy idegen faj káros megtelepedését jelenti a gazdaszervezetben. A fertőzés egy olyan harc, amelyben a fertőző organizmus a gazdaszervezet erőforrásait kívánja felhasználni annak érdekében, hogy a gazdaszervezet költségére szaporodjon. A fertőző élőlény a normálistól eltérő funkciót is okozhat, esetleg elpusztíthatja a gazdaszervezetet ez esetben kórokozónak is nevezzük. Kórokozó lehet baktérium, gomba, állati egysejtű, többsejtű állati parazita vagy vírus. Az orvostudomány azon ága, mely az ilyen jellegű betegségekkel foglalkozik, az infektológia és az epidemiológia. "

Tehát valójában fertőző betegségünk van, amikor vírusos a torkunk, vagy gyomorhurutunk zajlik, ha begyullad egy sebünk, tüdőgyulladásunk van, de fertőző betegség a kötőhártyagyulladások számos típusa, a szexuális úton terjedő betegségek vagy a bőrgomba is. Így könnyen belátjuk, hogy életünk során zajló legtöbb betegségünk végül nem más, mint fertőző betegség, és így már sokkal kevésbé rémisztő az infektológus, aki mindezekkel foglalkozik.

Végül, de nem utolsó sorban megemlítendő azonban, hogy miden fenti fogalommagyarázat közül napjainkban a legfontosabb, hogy az infektológus a megfelelő és felelősségteljes antibiotikum-felhasználásért küzdő orvos.

Magyarországon az orvosképzésben csak néhány éve külön alapszakág az infektológia, szükségességének felismerése egy időszakra tehető a komoly problémát jelentő kórházi "szuperbaktérium" fertőzések elszaporodásával, az antibiotikumrezisztencia problémájának középpontba kerülésével. Számos nyugati országban jól megszervezett együttműködésben dolgozik a fertőző betegségekkel foglalkozó orvos, a klinikai mikrobiológus és a higiénés szabályok betartásáért valamint a kórházi fertőzések megfékezéséért küzdő szakember, véleményük és javaslataik szabályozzák az egyes osztályok antibiotikum választásait és felhasználását, vagy a fertőző betegek elkülönítését és a fertőtlenítési eljárásokat. A szigorú szabályozások eredményeként jelentős eredmények érhetők el a kórházakban terjedő "szuperbaktériumok" visszaszorításában és az antibiotikumrezisztenciák kialakulásának megfékezésében is, ehhez mindenek előtt annak elfogadása szükséges, hogy az antibiotikumfelhasználás szabályrendszere más szakágakhoz, pl. a tüdőgyógyászathoz vagy a gasztroenterológiához hasonlóan külön tudományág, melyhez a fenyegető katasztrofális antibiotikumhelyzet elkerülése érdekében szakember együttműködése és tanácsa szükséges. 

Nehéz megítélni, mikorra várható jelentős előrelépés Magyarországon, ha belegondolunk, hogy ma egy háziorvosi rendelés délelőttjén hány antibiotikum recept kerül megírásra!