Fázás a felfázás?

A nagymamáink máig is kedvelt szóhasználatában "felfázásként" emlegetett folyamat a húgyúti gyulladások tüneteinek összességét takarja. Míg a tünetegyüttes a hiedelem szerint a hideggel való kontaktus, "a derekunk kihűlése, kifázása, hideg kőre ülés" következménye, a pathomechanizmus valójában jól ismert, melyben megtalálható a szerepe a kihűlésnek is. A női húgycső rövidsége, a gát vagy a hüvely környékén megtelepedő kolonizáló flóra közelsége sajnos már kislány kortól játszva teszi fogékonnyá nőtársainkat a húgyútak úgynevezett felszálló fertőzéseire. A sürgető vizelési inger mellett keservesen ürített egy-két csepp vizelet, a vizelést követő lüktető, égő, rendkívül kellemetlen hólyagfájdalom, a vizelet esetleges véres festenyzettsége nehezen feledhető tünetegyüttes mindazok számára, akik már megtapasztalták. A gyógyhatású készítmények alkalmazása jótékony, és bár a tünetek spontán is enyhülhetnek - mely tényezők gyakorta sarkallják a panaszok elszenvedőit otthoni "kúrálásra"-, a kezeletlen, kivizsgálatlan esetek azonban általában krónikus vagy visszatérő, halmozódó, esetleg súlyosbodó gyulladásos epizódokba torkollnak melyek fellángolása gyakran kapcsolható szexuális aktivitáshoz, ellehetetlenítve ezzel az érintett magánéletét, párkapcsolatát is. A húgyúti fertőzésekre mutatott hajlamosság azonban nem egyenlő a kötelező szenvedéssel. Gondos kivizsgálás, kellő körültekintés, részletes mikrobiológiai eredményeken alapuló célzott kezelés és odafigyelés, követés gyakorlatilag tünetmentessé teszi a fogékonysággal való együttélést.