Kis tavaszi kullancskörkép
Sokféle információ kering a köztudatban a kullancsokról és veszélyeikről valamint az ellenük alkalmazható védekezési lehetőségekről. Széles körben keresett a "kullancs elleni" védőoltás, melyet sokszor tévesen a Lyme-kór vonatkozásában emlegetnek. Mi ellen is oltunk tehát, amikor "kullancs ellen" oltunk?
A kullancs elleni védőoltás beadatásakor a kullancs ecephalitis vírus (KEV) ellen szerezünk védettséget. A víruscsalád több különböző tagot számlál, melyeket mai meggyőződés szerint 3 alcsoportba sorolnak. Hazánkban az európai alcsoport elterjedt, melynek tagjait elsősorban az Ixodes ricinus kullancsfajta terjeszti, a kullancsok a vírust szaporodáskor átörökítik utódaikra. Az ember a kullancs csípésével bőrén keresztül, valamint pasztőrözetlen kecsketej fogyasztása utján fertőződhet. A bőr sejtjeiben szaporodó vírus a nyirokcsomókba majd a nyirokszervekbe kerül, ezt követően a központi idegrendszerben eléri legsebezhetőbb célpontjait, a gerincvelői mozgató neuronokat. Az európai típusú vírussal fertőzöttek 30%-ában alakul ki betegség, mely két fázisban zajlik. Az első, enyhe szakasz kb. 1 hétig tart, majd átmeneti állapotjavulás után kialakul a neurológiai tünetek szakasza. A hányással, fejfájással, bénulásokkal, izomgyengeséggel járó központi idegrendszeri gyulladásos folyamat kimenetele 2%-ban halálos, a túlélők pedig számos neuro-pszichiátriai ún. post-ecephalitises visszamaradó tünetektől szenvednek, melyek változó aránya maradandó. A korlátolt terápiás lehetőségek miatt elengedhetetlen a megelőzés hangsúlyozása: az alapimmunitás kialakításához 3 oltásra van szükség, majd a 3 évenként adott emlékeztető oltás biztosítja a tartós védettséget.
A kullancs által terjesztett betegségcsoport itthon jelentős másik tagját, a Lyme-kórt az ún. Spirochaetaceae baktériumcsalád Borrelia nevű tagjai okozzák, melyek közül a legfontosabb a Borrelia burgdorferi. A kórokozó a fertőzött ízeltlábúak csípése után vérrel jut el a szervekhez. A diagnózist kifejezetten megnehezítheti a betegség változatos megjelenése és a szerológiai tesztek megkérdőjelezhető pontossága. A fertőzés több hetet igénybe vevő, tünetmentes inkubációs ideje után a betegek egy részében látványos bőrtünet alakul ki jellegzetes, céltábla szerű ábrázattal, mely kezelés nélkül is elhalványodhat a korai tünetek megjelenésének kíséretében. A betegek több héten át általános diszkomfortról, levertségről panaszkodnak, izomfájdalmak, fejfájás, gyengeség mellett. Az első szakasz lezajlása után a kórokozó vér útján szóródik szét a szervezetben, a szóródás következményei komoly szisztémás tünetek, központi idegrendszeri gyulladás, szívizomgyulladás és izületi gyulladásos reakciók, melyek mellett kezeleten esetekben diverz bőrtünetek és tovább romló általános állapot jellemző. A Lyme-kór megelőzését célzó védőoltási próbálkozás sajnos nem járt sikerrel, így immunizálásra nincs lehetőség. A fertőzés korai és késői szakasza is kezelhető a megfelelően választott antibiotikumokkal, azonban a kezelést követően jellegzetes, megfoghatatlan post-Lyme tünetek maradnak vissza, melyekről a gyógyult betegek egymástól függetlenül beszámolnak. A védekezés eszközei közé sorolják, a kullancsok és azok előfordulási helyének kerülését, zárt öltözet alkalmazását, riasztóanyagok használatát.
Világszerte számos további kullancsfajta és számos általuk terjesztett bakteriális és virális természetű kórokozó fordul elő, melyeket korábban izoláltan 1-1 tájegység sajátságainak tekintettünk; ezek szerepe és jelentősége a mindennapossá vált, világot átszelő utazások következtében sok egyéb fertőző betegséghez hasonlóan növekszik.