Az éves meningococcus-zűrzavar
A meningococcus élete egy évben legalább egyszer felpezsdül. Ilyenkor egy-két súlyos kimenetelű, sajtó által is bemutatott, követett eset kapcsán felbúzdul az ország, mindenki meningococcus tanácsot kér-kap, laikusok okosítják egymást az oltás mikéntjéről, mígnem az érdeklődés lecseng, önmagunkat, gyermekünket végül oltatjuk vagy nem oltatjuk, aztán a meningococcus elfelejtődik. Pedig a meningococcus által okozott betegségek morbititása és mortalitása a sajtó által nem közvetített időben is igen nagy. Világszerte hozzávetőlegesen 1,2 millió bakteriális meningitis eset jegyezhető évente, melyből 135,000 fatális kimenetelű; az 500,000 meningococcus meningitis esetből legalább 50,000 halálos. Magyarországon évente 50-60 eset bejelentése történik, az érintettek nagy aránya csecsemő és kisgyermek, valamint a 15-24 éves korosztály tagja. Az adott eset kimenetelét tekintve döntő szerepe van az orvoshoz fordulás időpontjának és az első észlelő orvos lélekjelenlétének, hiszen a gyanú esetén sürgősen megadott antibiotikum megmentheti a beteg életét, míg a késlekedés következménye ellentétes.
A Neisseria meningitidis Gram negatív diplococcus, csoportján belül kb. 13 szerocsoportot különíthetünk el /nevesítve A, B, C, D, E, H, I, K, L, W-135, X, Y, Z/, melyek különböző gyakorisággal és területi eloszlással okozhatnak agyhártyagyulladást. Európában a B csoport predominanciája ismert, melyet gyakoriságában a C követ. A világszerte előforduló meningococcus betegségek több, mint 99%-át az A, B, C, 29E és a W-135 szerocsoportok okozzák, a magyarországi esetek hátterében is a B és C csoport tagjai állnak.
A baktérium természetes rezervoirja a humán orr-garat hám, kisebb arányban előfordulhat az urogenitális traktusban és az anális régióban is. Az egészséges felnőtt populáció 5-10%-a tünetmentes hordozó, az arány azonban 70-80% is lehet összezártan élő közösségekben. A fertőzés terjedése direkt kontaktus útján valósul meg a fertőzött egyén légútaiból, orrából. A meningococcus megtapadását követően a baktérium 24 órán belül a nyálkahártya mélyébe kerül, közel jut az erekhez, ahol találkozik a helyi immunsejtekkel. A folyamat az esetek kb. 80-90%-ában itt terminálódik és kolonizáció vagy tüneteket nem okozó fertőzés formájában véget ér. 10-20%-ban azonban a kórokozó a véráramba jut, ahol még mindig van esély, hogy az immunrendszer különböző elemei hátráltatják továbbjutásában; amennyiben nem ez történik, a meningococcus gyors szaporodásba kezd, és megkezdődik a bakteriémiás fázis, melyben a kórokozó elönti a véráramot. A következmény az agyhártyagyulladás mellett lehet súlyos szisztémás fertőzés szepszis formájában, diffúz érkárosodással és véralvadási zavarral, sokszervi elégtelenséggel, melynek végkimenetele nagy eséllyel halál: az agyhártyagyulladások 10-15%-a, a meningococcus sepsis 40%-a.
A Neisseria meningitidis öt típusa ellen érhető el védőoltás. A hazánkban is gyakoribb B típus ellen sokáig nem állt rendelkezésre itthon vakcina, a számos egyéb készítmény között pedig könnyen zavar támadt a "mit is adassunk gyermekünknek, ha a legjobbat akarjuk neki" tanakodás során. Az egyes vakcina típusok egymástól árukban, a szükséges oltások számában de legfőképpen a tartalmazott szerotípusok számában különböznek: különállóan C típus ellen, 2014 óta már önállóan B típus ellen is, valamint kombináltan A, C, W-135, Y típusok ellen vakcinálhatunk.
Hatékony védelmet a területi eloszlást tekintve ideális /itthon B, C; bár az egyre népszerűbbé váló egzotikus és afrikai utazások lassan elmossák a régi határokat/, az életkorhoz megfelelően választott oltás beadásával valamint esetenként ismétlő oltással érhetünk el. A védőoltás különösen ajánlott csecsemőknek, zárt közösségekben élő gyermekeknek és fiatal felnőtteknek /bentlakásos iskolák, nevelőotthonok, kollégiumok/, továbbá olyan gyermekeknek és felnőtteknek, akik alapbetegségük vagy egészségi állapotuk miatt a tokos baktériumok által okozott fertőzések szempontjából fokozott kockázatú csoportba sorolhatók /pl. léphiányosok/.