Mandulakivétel: melyik és milyen esetben indokolt?

A tonsillák vagy mandulák az immunrendszer meghatározó részét képező, nyirokszövetből álló szerveink, melyek közül a "torkunkban" elhelyezkedő mandulát (tonsilla palatina) valamint az "orrmandulát" (tonsilla pharyngea, adenoid) érintő betegségek tüneteivel és azok következményeivel mindenkinek vannak kellemetlen tapasztalatai. A torokmandula-gyulladás tünetei a nyelési fájdalom, torokfájdalom, gombócosság minden bizonnyal az orvoshoz fordulás és a gyógyszeralkalmazás leggyakoribb indokai között tarthatóak számon. 

Többnyire vírusos eredetű a betegség

Az őszi-téli időszakban a gyermekközösségek tagjainak körében típusos, azonban felnőtteket sem elkerülő panaszok okán sajnos mindennapos az antibiotikum alkalmazás, mely -tekintve, hogy a megbetegedések jelentős része vírusos eredetű- a betegek panaszaira és a kiváltó kórokozókra egyaránt hatástalan. Következésképpen a beteg a kezelés ellenére is beteg, a kapott gyógyszernek előnye nincs. Ugyanakkor az ismétlődő torokmandula-gyulladással járó betegségek elszenvedői hamar begyűjtik a diagnózist, mely szerint mandulájuk góc, érdemes lenne tőle megválni. A javaslathoz gyakran elegendő a mandulák jelentősebb megnagyobbodása is, mely a torokba tekintve talán szembetűnő, de semmiképp sem kóros, amíg légzési akadályt nem képez! 

Az eltávolítás szakmai indokai

Kijelenthetjük, hogy a modern infektológiai szemlélet a klasszikus értelemben vett góckutatás/góceltávolítás fogalmakat elavultnak tartja, és a modern mikrobiológiai és klinikai kémiai eszközök birtokában egy rendszeresen fájó torok mandulájáról is könnyen bebizonyítható, hogy az bizony nem "góc", és a fontolgatott mandulaműtétnek valódi szakmai indoka nincs. Elvárható, hogy bizonyítsuk: az ismétlődő mandulagyulladások bakteriális eredetűek! Torokváladék vizsgálattal, a gyulladásos paraméterek megfigyelésével és a tipikus torokgyulladást okozó baktérium (Streptococcus pyogenes) ellen termelt anyagok szintjének meghatározásával (AST-ASO) egyértelmű információkat kapunk a mandulák állapotáról. Amennyiben az eredményekben újra és újra láthatóak a megfelelő eltérések, a mandulaműtét indokolt. Egyéb esetben a beteget feleslegesen fosztjuk meg a felső légúti infekciók elleni védekezés egyik őrpontjától. A műtét megfontolásának további indoka lehet a megnagyobbodott torokmandulák légzést akadályozó hatása, mely gyakran alvás közben érvényesül, ezáltal rontva az alvás és a pihenés minőségét, valamint a mandulák körüli tályog kialakulása, mely esetben a feltárás és a megfelelő spektrumú antibiotikum kezelés ellenére sem biztos, hogy a mandulák megmenthetőek. A betegség általában féloldali, a torokba tekintve jelentős asszimetriát eredményező mandulamegnagyobbodással jár, az érintett terület rendkívül fájdalmas, órákon belül nem csak a nyelés, de a beszéd valamint a szájnyitás is lehetetlenné válik. A konzervatív kezelés melletti várakozást gyakran néhány héttel később követi az operáció.

Az orrmandulák kérdése

A diagnosztizált, vagy még fel sem fedezett és kezeletlen allergiától szenvedő betegekben, emellett visszatérő légúti infekciók következtében is már kora gyermekkorban észlelhető lehet az adenoid "elfajulás" néhány jele. Az orrmandulák jelentős megduzzadása komoly negatív befolyást gyakorol a légutak üregeinek szabad közlekedésére, az orrlégzésre, a légúti fertőzések gyógyulására és hatással van a gyermekek beszédfejlődésére is. Az erőteljesen nazális színezetű hang, a "dünnyögő beszéd" hamar felismerhető és megtehetőek a szükséges lépések, a tünetek hosszas fennállása -a száj rendszeres nyitvatartása, a felső ajak emelése, artikulálás közben az ajkak zárásának kerülése, az orrlégzés teljes hanyagolása- jellegzetes arckarakter, az "adenoid arc" kialakulásához vezethet. Az orrmandula-megnagyobbodás tüneteit észlelve az orrmandulától záros határidőn belül érdemes megszabadulni, a műtét a beteg számára komoly életminőségbeli változást jelent. 

"Ha már műtik, vegyék ki a másikat is, ne legyen vele többet gondja!"

Gyakran hallható a mandulaműtétre váró gyermekek szüleitől, hozzátartozójától a vélekedés, mely szerint ha már műtétre kerül a sor, miért ne szabaduljon meg minden mandulától?  

Tekintve, hogy a mandulák által ellátott, fentiekben is említett immunológiai funkciók -amennyiben egészségesen működnek- felbecsülhetetlen értékűek a légutakon belépő és a felső légutak hámján megtelepedő vírusok és baktériumok elleni védekezésben, csupán kényelmi okokból semmi esetre sem érdemes erőltetni egyidejű eltávolításukat, ha az szakmailag-infektológiailag nem indokolt, akkor sem, ha a gyermekre 6-8 felső légúti hurut is jellemző szezononként. 

Nem mindenről a mandula tehet

Az indokolatlan mandulakivétel nem csak felesleges műtéti teher az érintett számára, de amennyiben nem a mandula a megszűntetni kívánt visszatérő betegségek valós oka, a beteg állapotában a műtétet követően nem várható pozitív változás. Amennyiben a  torokmandulák baktériumhordozása az előzetes kivizsgálás során nem igazolódik, tovább kereshető a halmozódó légúti betegségek oka, melyek hátterében allergiás folyamat vagy immunhiányos állapot is szóba kerülhet a kórokozótól és a tünetek súlyosságától függően. 

A lezajlott és legyőzött fertőzések érlelik meg az immunrendszert!

A mindenki számára hozzáférhető, gyakran szakmaiatlan orvosi témájú információk körének bővülésével látványosan megváltozott a kisgyermekes családok toleranciája, ami a gyermek őszi-téli időszakban lezajló betegségeinek számát illeti. Nem ritka, hogy a mandulaműtétet téves információkra, más szülők, családtagok tanácsára támaszkodva maga a szülő kezdeményezi. Fontos elfogadni, hogy a fejlődő gyermek vírusos légúti hurutjai és torokgyulladásai az immunrendszer érésének elengedhetetlen komponensei lehetnek, a fejlődés során lezajlott vírusfertőzések száma akár egy család több gyermeke között is jelentősen eltérhet és genetikailag meghatározott alkattól függően változik. Nem minden légúti betegségről a mandula tehet és nem minden hurutos beteg immunhiányos.

Dr. Sarkadi Adrien, infektológus