Nagy tévedések a bélhurut otthoni kezelésében

2016.10.10

Akár gyermekünk, akár saját magunk korábbi betegeskedéseit végiggondolva köztük nagy valószínűséggel fellelhetünk egy-egy hányással, hasmenéssel járó bélhurutos kórképet, melyből az akkoriban követett instrukciók segítségével (vagy anélkül) előbb utóbb kigyógyultunk. Számos trükk, tipp, tanács és javaslat kering az éterben, melyek alkalmazásával gyorsabb gyógyulást remélünk, de tisztában vagyunk-e vele, hogy a közkézen forgó módszerekből melyek azok, melyeket valóban érdemes alkalmaznunk? Mindenek előtt legyünk tisztában azzal, melyeket kerüljük el:

- Hasmenésre antibiotikum? Gasztrointesztinális hurutban empirikusan, tehát a kórokozó ismerete nélkül csak igen szélsőséges esetekben rendelünk antibiotikum kezelést, és ez az állítás sok esetben megállja a helyét akkor is, ha egy székletvizsgálattal sikerült megismerni a kórokozót is. A széles spektrumú antibiotikumok nem kívánatos hatása épp azt a folyamatot nehezíti meg, melytől gyorsabb gyógyulást remélhetünk. A bélflórát károsító tényezők ellehetetlenítik szervezetünk tevékenységeit, melyek a kórokozó kiszorítására irányulhatnának. Emellett egyes baktériumok (pl. Salmonella) a bélflóra meggyengülését követően előszeretettel telepszenek meg huzamos időre a bélben, ezzel tartós kórókozó-hordozóvá/ürítővé téve a beteget. 

-  Hasmenésre hasfogó! Előszeretettel választjuk az említett kórképben a hasfogót, széntablettát otthoni kezelésül. Tudnunk kell azonban, hogy amennyiben a hasmenésünk fertőzéses eredetű, a széklet visszafogásával megakadályozzuk a kórokozók ürülését, elősegítjük a pangásukat, szaporodásukat a bélben, melynek következtében néhány nap alatt a panaszok súlyosbodására is számíthatunk, különösen gyermekekben. Gyakran az addig jó általános állapottal zajló bélhurut átmeneti ál-állapotjavulást követően lázas betegségként jelentkezik még erősebb tünetekkel.

- Hasmenésben joghurt? Megérthető az elmélet, hiszen néhány éve már tart a probiotikumok karriere, amelyek alkalmazása valóban javasolt gyomor-bélhurutban. A tejtermékek erőltetése azonban kerülendő, a betegek ugyanis sok esetben rosszul tolerálják fogyasztásukat és  javulás helyett a hasmenés fokozódását tapasztalhatják.

- Hányás esetén kortyonként! Sajnos felnőtt betegeket is megvisel - nem is beszélve a kisgyermekekről- az egy-két alkalommal előforduló, vagy méginkább a halmozódó öklendezés-hányás. A gyomornak ebben az irritált állapotában még szinte saját nyálunk lenyelése is hányingert provokál, és minden korty erőltetetten fogyasztott folyadék a bevitt mennyiség sokszorosának vesztését okozhatja az ismételten kiváltott hányásokkal. Ilyenkor a folydékpótlási próbálkozás előtt elsődleges a hányás-hányinger megfékezése, amelyre otthoni körülmények között is a gyomor megkerülése az elsődleges szempont, alkalmazzunk ezért végbélkúpot, hiszen a szájon át beadott gyógyszerek hatása sem más, mint a kortyolgatott folyadéké ebben a helyzetben. A megnyugvás után fél-egy órával - ha már nem kínzó a hányinger-, lehet megkezdeni a kortyonkénti iszogatást, és megelőző célzattal szájon át történő hányingercsillapító gyógyszer adását, de a hirtelen folyadékbevitel még ekkor is kerülendő. 

- Sópótlás céljából üdítőitalok?? Sajnos kólakedvelő betegeinket semmi jóval nem tudjuk bíztatni ez ügyben. A folyadék- és elektrolitpótlás sokkal rátermedtebb formái a gyógyszertárakban vagy drogériákban is kapható orális rehidráló oldatok (ORS), melyek egyes típusai rost és rizsnyák tartalmú összetevőikkel a széklet rendezéséhez is hozzásegítenek, zöldséges-gyümölcsös ízesítésük a gyermekek számára is elfogadhatóbb. 

- Diéta? Nem diéta? Ma már változatos nézetek állnak a diéta mellet és annak ellentáborában is. Bármi is legyen a modern nézet, magától értetődő, hogy a gyomor-bél rendszert érintő hurutos folyamattól szenvedő, étvágytalansággal küzdő betegre nem kínálunk zsíros, erősen fűszerezett, ízesített ételeket. Az étkezés legyen többszöri kis mennyiségű, a kínálat álljon semleges ízű, szegényes fűszerezésű kíméletes ételekből, kerüljük a puffasztó hatású zöldségeket, nehezen emészthető húsokat és a cukros édességek, tejtermékek fogyasztását a széklet formálódásáig, az étvágy visszatértével ne örüljünk meg és ne terheljük meg hirtelen minden földi jóval a lábadozó gyomrát, fokozatosan vezessük vissza a szokásos étrendet!