Szemléletváltás a hüvelyfertőzések gyógyításában

Sokat vitatott kérdés a hüvelyfertőzések problematikája. Nem véletlenül, hiszen ha megtudhatnánk a valós adatot arról, hány nő szenved akár visszatérő, vagy krónikus jellegű koordinálatlanul kezelt hüvelyfertőzésektől, meghökkentő számot kapnánk. Egyrészt a szakmai viták, bizonytalanságok, "tenyésszünk-ne tenyésszünk, mit vizsgáljuk és hogyan értékeljünk" kérdéskör, másrészt a megbélyegzéstől való félelem, szégyenérzet, vagy a korábbi kezelések sikertelensége is mind kiemelkedő tényező lehet annak kiváltásában, hogy nőtársaink egyre kevésbé szívesen fordulnak orvoshoz intim fertőzésükkel. Ki kell hangsúlyoznunk, hogy a mikrobiológiai és molekuláris módszerek viharos fejlődése kiváló eszközöket kínál, a mikrobiológus kollégák pontosan, csíraszámot, normál flórát is értékelve szolgáltatnak eredményt a mintákból. A tudományos irodalomban évek óta az önmintavételek, a méhnyakváladék helyett az egyszerű hüvelyváladék vizsgálatok felé fordult a figyelem, összehasonlító tanulmányok igazolják a két módszer összevethető eredményességét. Tekintve, hogy a pontos diagnózis és az eredményes kezelés értéke felbecsülhetetlen e helyzetben, rendelésünkön külön figyelmet szentelünk ennek a népes betegcsoportnak. Állítsuk meg a téves önkezelések népszerűségének növekedését!